jan 11. HELYI ADÓEMELÉS? ÁLLAMI ELVONÁS? ÖNKORMÁNYZATISÁG?
Tisztelt Martonvásáriak! Kedves Városlakók!
A sokakat leginkább foglalkoztató kérdés, hogy 2026-ban emelkedik-e a helyi adó. Spoilerezni fogok: semmilyen adó nem emelkedik jövőre Martonvásáron, új adó nem kerül bevezetésre. Ezzel együtt is a cikk elolvasását javaslom, hogy közösen egy kicsit a számok mögé nézzünk.
MIT MUTATNAK A SZÁMOK 10 ÉVES VISSZATEKINTÉSBEN?
Ebben az írásban nem kívánom részletesen végigvenni a különböző mutatókra vonatkozó számsorokat, de mégis szeretnék egy átfogó képet nyújtani a helyi adókkal, az állami támogatásokkal és elvonásokkal összefüggésben, valamint az önkormányzatisággal kapcsolatos meglátásaimat is röviden megosztom Önökkel, Veletek.
MARTONVÁSÁR 2015-2024
Kezdjük azokkal a változásokkal, melyek országos adatsorokból következnek. A vizsgált időszakban az átlagbér és a bérminimum 2,7-szeresére növekedett (a minimálbér 2,5-szörösére), a kumulatív infláció nagyságrendileg 172%, vagyis 1,7-szeres, az összevont lakáspiaci árindex több, mint háromszoros értéket mutat, míg a martonvásári lakás-négyzetméter érték 5,2-szeresére(!) növekedett, 142 ezer forintról 742 ezer forint magasságába. Ezzel megelőztük Gárdonyt és behoztuk Velencét, pedig messzebbről indultunk. A helyi adóra vonatkozóan majd három értéket érdemes vizsgálni: az átlagbér, a helyi lakás-négyzetméter ár (adózó vagyon értéke) és az infláció változását.
A fentiekkel párhuzamosan az összemérhető feladatok vonatkozásában az éves realizált állami normatíva 408 M Ft-ról 980 M Ft-ra nőtt, ami 2,4-szeres változás, de a belső számok más-más arányt mutatnak. Ez, figyelembe véve a bérnövekedést, mely mindig a legnagyobb tétel egy költségvetési szerv működésében azt jelenti, hogy az állam nem igazán tartotta a finanszírozási mértéket a vizsgált időszakban. Ugyanezen periódusban a Helyi Iparűzési Adó (HIPA) 131 M Ft-ról 370 M Ft-ra emelkedett, mely 2,8-szoros értéket jelent. Ha ezt hasonlítjuk a 2,7-szeres bérnövekedési értékhez, akkor itt is inkább szintentartásról, de az inflációt, vagyis a dologi kiadások változásának mérőszámát is figyelembe véve, kicsi előrelépésről beszélhetünk.
ÁLLAMI ELVONÁSOK, KOMPENZÁLÁSOK ÉS ÁTALAKÍTÁSOK
2015 és 2016-ban, ahogyan az azt megelőző hosszú időszakban is, az állami normatívát a számottevő saját bevétellel rendelkező önkormányzatok esetében a “beszámításnak” nevezett módszerrel csökkentették annak tükrében, hogy mennyi volt az adott település (elvárt) HIPA bevétele. 2017-től 2020-ig a “beszámítás” és a Szolidaritási Hozzájárulás (továbbiakban: SZH, médianyelvben: Szolidaritási Adó) párhuzamosan jelen volt a mienknél tehetősebb települések költségvetésében. Martonvásáron 2015 és 2020 között csak a “beszámítás” jelentkezett, 2020-tól pedig a SZH. 2015 és 2024 között az elvonás 20,1 M Ft-ról 40,2 M Ft-ra növekedett, mely 2-szeres értéket jelent. 2025-ben a SZH összege Martonvásár számára 40,9 M Ft, mely 2026-ra meg is ugorhat, mert a 2024/25-ös HIPA is magasabb számot mutat. Ami megállapítható: egyrészt mindig is jelen volt ez a fajta állami normatíva-csökkentés, csak “papíron” már nem levonják, hanem odaadják a teljes normatívát, majd be kell fizetni a SZH-t. Természetesen technikailag most is ugyanúgy csökkentéssel történik. Másrészt Martonvásár esetében annak mértéke nagyságrendileg a normatíva-növekedés mértékével együtt, vagy az alatt változott.
Más kérdés a “Versenyképes Járások Program” (VJP), melynek forrása járásonként a településeken 2025-ben keletkezett (2024-es teljesítéshez mért) többlet HIPA-bevétel és az állam által ehhez, a 250 M Ft-os keretig hozzátett kiegészítés. Végleges “befizetésre vonatkozó” számot még nem tudunk mondani, hiszen év végéig érkezhetnek HIPA összegek, valamint Martonvásár tavaly tavasszal, Ercsi pedig tavaly ősszel szolgáltatott később adatot, így a közlönyben megjelent szám fals (!) és mindkét település megkapta az átmeneti kompenzálást. Végleges elszámolás 2026 tavaszán esedékes, de a cikk írásának időpontjában a HIPA-többletünk 52 M Ft körül van, mely év végéig 60 M Ft fölé emelkedhet, míg Ercsiben inkább visszaesett az évek közötti HIPA, így ott mindent figyelembe véve nulla valós befizetéssel számolnak. Becslésem szerint így az összes település valós és végleges(!) hozzájárulása a 250 M Ft-os keret felét sem fogja elérni, vagyis itt az állam minimum megduplázza a befizetést a helyi projektekre.
Martonvásárra vetítve mindez azt jelenti, hogy a várható befizetéssel szemben a VJP 2025-ös kiírásán – figyelembe véve a tűzoltóautót, a Segítő Szolgálat épületét érintő felújítást, a szolgálat kisbuszainak és járműveinek beszerzését, a bölcsőde működtetésének közös projektköltségét, stb. – 104,8 M Ft-os forrás-felhasználással számolhatunk.
A VJP 2026-os kiírására benyújtott saját forrásigényünk 70 M Ft, mely két tételben tervezetten működést finanszíroz majd. A következő évi befizetésünk nagyságát nyilván nem ismerjük, de azonos feltételek mellett, több okból is jelentősen kisebb összeggel számolok, mint az idei szám esetében.
Kérdezhetjük, hogy a működési kiadás miért lehet versenyképességi tétel. Itt két szakmai cél lebegett a szemünk előtt: egyrészt az idei nagyobb befizetésünket jövőre visszacsatornázni a működési költségvetésünkbe (ha már elvonták, kérjük vissza!), másrészt pedig így saját forrásból – amennyiben lesz rá lehetőségünk – járdát tudunk építeni. Ráadásul nehéz időszakban a működés stabilitásának megőrzése valójában a versenyképesség megőrzését is jelenti egy szervezetnél.
Összefoglalva a fenti “állami elvonások” témakörét látható, hogy sokan eleve keverik az adóerő-képesség (egy főre eső HIPA-bevétel) függvényében megállapított Szolidaritási Hozzájárulást (SZH, korábban “beszámítás”) és a 2025-ös évben elindított Versenyképes Járások Program (VJP) részbeni finanszírozására előírt HIPA-többlet befizetést.
Véleményem szerint a VJP szakmailag nem teljesen kimunkált, elméleti síkon kifejezetten jó, gyakorlati megvalósításában és finanszírozási alapjaiban még csiszolásra szoruló program.
Martonvásár a Szolidaritási Hozzájárulás (“beszámítás”) tekintetében a vizsgált 10 éves periódusban a normatívához vagy a HIPA összegéhez képest arányaiban inkább kevesebb, mint magasabb összeget fizetett be (2026-ban lehet a SZH valamivel magasabb), a VJP-hez kapcsolódó elvonás tekintetében pedig összességében többlet-forráshoz jut. Ez a számokra alapozott mérleg.
Sokszor előkerül a 2010-es években teljes egészében állami felhasználási körbe vont, eredendően is központi adók kérdése. A személyi jövedelemadó sem helyi adó, de esetében sokáig helyben maradó résszel is számolhattunk. Akkor még Martonvásárnak kellett fenntartania az általános és a művészeti iskolát is. Ennek mérlege minden mai számítás szerint most mínuszos lenne számunkra. A gépjárműadóval is hasonlóan jártunk, de ott ma is indokoltnak látnám, ha helyben is maradna belőle forrás. Természetesen vizsgálhatunk nemzetközi példákat, ahol mondjuk az iskolák fenntartásával párhuzamosan a helyi “iparűzési” adót és a személyi jövedelemadót is megosztják a szintek között, de ez most messzire vezetne.
HELYI ADÓK – NINCS EMELÉS, DE ENNEK ÁRA LEHET
A háztartásonként évente megfizetendő helyi adó, 2015 és 2022 között kommunális adóként, 2023-tól építményadó formájában került megállapításra, mértéke 28,5 E Ft-ról 45 E Ft-ra emelkedett és 2025-ben sem változott. Ez a növekedés 1,58-szoros értéket jelent. Visszautalva a minimálisan vizsgálandó fenti adatokra, ahol középértékként is a minimum háromszoros szorzót lenne célszerű alkalmazni az eleve nem magas bázis esetén, vagy megnézve az adóval szembeállított feladatok kiadási összegeinek növekedését, megállapíthatjuk, hogy a lakossági adó mértéke semmivel nem tartott lépést. Az ingatlanérték változásától és a reálisabb (elfogadhatóbb) számot mutató bérnövekedési ütemtől messze elmaradt, de még az inflációs értéket sem érte el. Ha független elemző lennék, populistának és akár kissé felelőtlennek is nevezném a helyi kormányzás erre vonatkozó elmúlt 10 évét.
Nyilván nem erről van szó. A mindenkori Képviselő-testület sok szempontot mérlegel és az alapján hozza meg a döntését. Tisztában vagyunk vele, hogy bár sok háztartás tudott előrelépni (főleg a fővárosi és a minket is érintő agglomerációs régióban), most mindannyian és közösségi szinten is nehéz időszakot élünk. Így amellett, hogy az arra rászorulók számára biztosítjuk a részletfizetési lehetőséget, a részleges vagy akár teljes elengedést is, a közterheket nem emeltük meg sem a háztartások, sem a vállalkozások tekintetében 2025-re és 2026-ra fordulva sem.
Ez oda vezet, hogy évről évre jobban kifeszített tervszámokkal indulunk a közös büdzsénk tekintetében, így a mozgásterünk is csökken. (Látni fogjuk, hogy ez a mozgástér az önkormányzati autonómia egyik alapja) Ezért 2026-ban teljes mértékben felül kell majd vizsgálni a helyi adózás rendszerét, melyhez ezen cikk és a hátteréül szolgáló anyagok és adatsorok már megfelelő szakmai kiindulópontot jelentenek. A polgárosodottabb társadalmakban ez a fajta, ingatlanokhoz kötött helyi adófizetés erény és a helyi közösségek működtetésének alapja, de Magyarországon – bár a lehetősége megvolt – a rendszerváltás után az önkormányzati vezetések népszerűségük megőrzése és az akkor még helyben maradó központi adóforintok okán nem vezették be rendszerszinten: ez lett végül a máig tartó önkormányzati forráshiány és autonómiahiány valódi megalapozása.
ÖNKORMÁNYZATISÁG, HELYI KORMÁNYZÁS, AUTONÓMIA
Mindenki tudja, hogy a magyar önkormányzati rendszer struktúrája nem hatékony, nagyon széttagolt, az együttműködések ellen hat és teljesen forráshiányos. Én magam is 10 éve mondom, hogy alapjaiban kellene megváltoztatni azt, a “város és térsége” modell felé mozdulással, települési önkormányzati és középszinten egyaránt.
Annak, aki a Szent Istváni vagy Bibó Istváni hagyományokat, a történeti vármegyéket emlegeti, annak azt a szellemiséget kellene inkább tőlük megtanulnia, hogyan lehet az aktuális korhoz illeszkedő, “megfelelő üzemméretű”, önálló, helyi kormányzásra alkalmas egységeket kialakítani. Amennyiben a vármegye fogalom – mint újragondolt történeti középszint – a (nagy)város-megye rövidítéseként kerül bevezetésre, amennyiben a járás a közép- és kisvárosok (többnyire a mostani városi rangú települések jellemzően kormányablakkal) és funkcionálisan hozzájuk tartozó községek egységeként kerül kialakításra oly módon, hogy a mostani önálló települések továbbra is választhassák meg a vezetőjüket, elláthassák a közösségszervezési feladataikat. Az alapszintű és középszintű kormányzás képessége és autonómiája stabilizálható lenne, persze azzal, hogy a kormányhivatali feladatok jelentős részét a forrásokkal együtt a nagy- és kisvárosok felelősségi körébe kellene utalni. Véleményem szerint az elkövetkező években következnie kell egyfajta racionalizálási folyamatnak.
A helyi autonómiának mások mellett két fontos alapfeltétele van: a helyi kormányzási képesség (ez bizonyos lakosságszám alatt lényegében sehol a világon nem biztosítható racionálisan), valamint a saját gazdasági mozgástér. Ez utóbbi nyugaton leginkább a helyben élő polgárok adó-tudatosságán múlik. Lehet, hogy most nem leszek népszerű semelyik irányból nézve, de a kissé “populista szólamverseny” mellett én halkan azt mondanám, hogy a megfelelő adó- és díjfizetések hiányában nem lehet megfelelő állami szolgáltatásokat vagy jól működő önkormányzatokat “csinálni”.
Azt is ki kell mondanunk, hogy a központi kormányzat és az önkormányzatok – nem politikáról beszélek (!) – mindenhol törvényszerűen “ellentétes platformon” állnak és ez így van jól! Ez a tényszerű megközelítés nem zárja ki, sőt megkívánja az együttműködést, de ahhoz partnerség kell. Sem a túlzott centralizáció, sem a visszarendezés nem jelent megoldást, időközönként stratégiai újragondolásra van szükség, hiszen az államszervezés alapja a megfelelő (szak)közigazgatás megszervezése.
Az önkormányzatok pedig valódi értéket képviselnek: a legközelebb működnek az emberekhez, a problémákat akkor és ott tudják kezelni, amikor azok felmerülnek. A kereszténydemokraták által régen sokat hangoztatott érték, a szubszidiaritás erősítése – persze racionálisan – pedig aktuálisabb lenne, mint valaha. A nemzet és a család egysége között ott vannak a “helyi közösségek” is, mint harmadik pillér és ezt jó lenne nem elfelejteni.
HOZZÁÉRTÉS, MUNKA, EGYÜTTMŰKÖDÉSEK
Úgy szoktam mondani, hogy helyi tudástőke, pénzügyi tőke és kapcsolati tőke nélkül nem lehetséges a városfejlesztés sehol a világon. Egy település vezetésének a helyi kormányzóképesség biztosítása mellett – hiszen ez nem egyszemélyes műfaj, ezért jól működő szervezet(ek)re van szükség hozzá – ezen három tényező fókuszban tartásával kell a munkáját végeznie. Önkormányzatiságról, önkormányzati gazdálkodásról, államháztartási számvitelről – ami nagyon más műfaj, mint a gazdasági szektor működése -, terület- és városfejlesztésről, helyi és szervezetközi együttműködésről és kommunikációról, vagy nemzetközi összehasonlításokról is tudnék még hosszan értekezni, de a következő nagyobb cikkemben – a 2026. évi tervezett költségvetésünk részletezése mellett – az önkormányzati kiadási oldalt és feladatokat veszem majd górcső alá.
Hiszek az önkormányzatiságban, a helyi közösségekben, a “lokális” kiemelt fontosságában, sőt elsődlegességében, mert Gloviczki rektor úrtól kölcsönözve: “nem a legkisebb közös többszöröst, hanem a legnagyobb közös osztót kell mindig keresnünk”, és itt helyben ez nem más, mint MARTONVÁSÁR.
Egy Roger Scruton idézettel zárom soraimat:
“Az otthon, a saját és a népünk helye iránti szeretet minden tartós közösség alapja.”
AZ EREDETI CIKK A FORUM MARTINI ÚJSÁGBAN JELENT MEG, AZ ITT TÖRTÉNŐ KÖZLÉSHEZ AZ ÚJSÁG KIADÓJA, SZERKESZTŐJE, A SZERZŐK ÉS INTERJÚALANYOK HOZZÁJÁRULTAK.
Horváth Bálint
polgármester
