nov 07. MARTONVÁSÁR JELENE ÉS JÖVŐJE II.
Horváth Bálint, építész, alpolgármester
AZ ÉRTÉKTELÍTETT ÉS JÖVŐORIENTÁLT GONDOLKODÁS A LOKÁLPATRIÓTA MEGKÖZELÍTÉS KULCSA.
Az előző cikkemben három “kulcs célterületet” vázoltam fel, melyek meghatározhatják kisvárosunk jövőjét: Erősebb helyi gazdaság, Lokálpatrióta közösség, Zöld kisváros. Most egy kicsit távolabbról indítanék. A szabad gazdaság fejlődésének (kapitalizmus) támogatása, a lokálpatriotizmus és az ehhez kapcsolódó, környezetünket védő szemlélet az egyensúlyra való törekvéssel együtt maga a helyben megvalósítandó konzervatív politika.
Robert Conquest egyik politikáról szóló törvényét idecitálva, miszerint “Abban, amit a legjobban ismer, mindenki konzervatív”, a három dolgot szeretném felfűzni egy gondolatmenetre és onnan visszabontani azt a célok szintjére. Az “oikos”, ahogy Roger Scruton látja: a lakókörnyezetünk, a településünk, vagy az a kisebb térség, amit otthonunknak tartunk, pont ilyen. Ebben – akinek ez fontos egyáltalán – mindannyian “konzervatívok” vagyunk (ez nem pártpolitikai kategória!): ha a térségünk fenntartható gazdaságáról, a helyi közösségről vagy a környezetünk védelméről van szó, biztosan. A gondolkodásunk így az “oikos” kapcsán szilárd alapokat kíván, de mindenképpen értéktelített és jövőorientált.
Roger Scruton, akit jómagam az egyik legnagyobb kortárs gondolkodónak tartok, így foglalta össze a konzervativizmus lényegét: „A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet.”
A fentiekből több dolog is következik. Először is, hogy szilárd alapokra van szükség közösségi és egyéni szinten, másrészt a gondolkodásmódunk fókuszában – hiszen ez közös ügy – az egyén helyett a közösség, majd pedig az “építkezés” áll. Mindenkivel közös alapok európai szinten: az antikvitás, a kereszténység és a felvilágosodás öröksége, valamint a polgárosodás és a technológiai fejlődés vívmányai. Aki ezekre nem tekint közös örökségként – a kereszténység itt kulturális alap, nem vallásosságra utal (!) – az idegenként érezheti – és ahogy látjuk az ide érkezők kapcsán, érzi is – magát Európában, melyből komoly konfliktusok fakadnak és ez várható a jövőben is. (Igen – jelzem jobbra is -, a felvilágosodás is természetesen közös örökség, hiszen a konzervativizmus is abból sarjadt ki, és az sosem tévesztendő össze a maradisággal, vagy a vallásos feudalizmus nosztalgiájával) Ha valaki mélyebben akar olvasni a témában, ajánlom Scruton: Hogyan legyünk konzervatívok című könyvét, melyben a filozófus a szocializmus, a liberalizmus vagy éppen a multikulturalizmus igazságait is keresi.
A mai európai projekt lényege (!) pedig az együttműködés (még ha ez gyakran feledésbe is merül), mely, ha közösségben gondolkodunk, minden szinten át kell hogy járja a szervezeteinket, kisközösségeinket is. A kompromisszum keresése mellett ugyanilyen fontos elv a szubszidiaritás, a közösségek autonómiája, önrendelkezése, melyet sosem szoríthatunk háttérbe. Éppen ezért én magam egyszerre vállalom büszkén a magyar mellett az európai lobogót és a székely zászlót is! Mindegyiknek szimbolikus – nem profán – jelentése van számomra: nemzet, erős együttműködés szuverén államok között a közös örökségre alapozva és az autonómia melletti kiállás.
Ezek után az Egyensúly Intézet (ténylegesen független think-thank) “Magyarország 2030”, igazán jövőorientált stratégiai keret-dokumentuma fő célterületeinek analógiájára egészíteném ki a felvázolt három horizontális célt kisvárosunk számára, vagyis: Okos és gazdaságilag erős Martonvásár, Közös és lokálpatrióta Martonvásár, Tiszta és zöld Martonvásár. Ezeket a horizontális célokat pedig át kell szőniük azoknak a vertikális céloknak, melyek az értéktelítettségből fakadnak: “Családbarát város”, “Rendezett város”, “Együttműködő és együtt élő város” vagy éppen “Fenntartható város”, a sor folytatható. A csomópontokban pedig megjelennek a konkrét ügyek, mint például a helyi oktatás, a rendezett közterületek, a fenntartható energia- és vízgazdálkodás, a családok – azon belül kiemelten a gyermekek, a nők és az idősek -, a kisközösségek támogatása, az együttélés megfelelő szabályozása, stb. Stratégiai gondolkodás ez, de lebontva az operativitás szintjére: szerintem így lehet, sőt csak így szabad vezetni egy települést.
Korábban már többször megfogalmaztam, de fontos hangsúlyozni, hogy egy közösség “építkezéséhez” elengedhetetlen három dolog: a helyi tudástőke, a pénzügyi tőke (legyen az pályázati vagy saját forrás) és a kapcsolati tőke. Martonvásáron mindez az utóbbi 13 évben szerencsésen együtt állt. A választópolgárok, amikor mérlegelnek – és ezt nagyon sok politikus rendszeresen figyelmen kívül hagyja – három, lényegében azonos súlyú tényezőt vizsgálnak meg (tudat alatt vagy tudatosan). A “sarokpontokat” (stratégiai célok, értékek, kiemelt üzenetek), a “személyeket” és a “rendszert”. Úgy gondolom, hogy Martonvásáron az elmúlt ciklusokban mindháromban megfelelő ajánlatot sikerült tennünk. Országos ügyekben pedig én magam is sokszor kritizálom a “rendszert”, csak a társadalom jelentős részével együtt én is a fent leírtak szerint mérlegelek. Talán többet kéne tájékozódnia azoknak, akik magasabb szinten vesznek részt a politikában. Kezdhetnék az alapoknál.
A nagypolitikát azonban felülírja – vagyis együttműködési, szövetségesi szintre helyezi – a lokálpatrióta gondolkodás. Helyben, nem feledve azokat az értékeket, amik mellett folyamatosan érdemes állást foglalni, a közös otthon, az “oikos” fontossága képes közös nevezőre hozni azokat is, akik teljesen másként látják a dolgokat. Többek között ezért hatékonyabb és emberközelibb helyben foglalkozni a közélettel. Konzervatív szemszögből nézve pedig – legyen valaki vallásos vagy realista konzervatív -, de nézheti bárhonnan a világot, kiemelten fontos, hogy az értékek megőrzése mellett a jövő felé fordítsuk tekintetünket. Ennek alapja pedig a tudás és a technológia. Lépést kell tartanunk a megváltozó világgal, ki kell használnunk a fejlődés előnyeit, de mindenek előtt a tudásszintet kell emelni közösségi és egyéni vonatkozásban is. Nem csak a gyermekeinknél, hanem ez feladat kell legyen mindenki számára a szakmájában, a hétköznapokban vagy a közéletben. Értéktelített, jövőorientált gondolkodás: ez Martonvásár jelene és jövője.
Az általam felvázolt célok és közvetített gondolatok vitaképesek, de egyúttal jelzik azt is, hogy én hol állok. #aLokálpatrióták
